Magyargyalázás.hu

Nem telik el úgy nap, hogy valahol a Kárpát-medencében ne alázzanak, verjenek meg egy magyart. Nem telik el úgy nap, ősi hazánkban, hogy ne mosná fel a padlót velünk valamelyik ellenségünk a sok közül. Délvidéken már mindennaposak a magyarverések. Az európai parlamentben ülő magyar képviselők semmit nem tudtak/tudnak tenni a magyarok védelmében. Talán nem is akarnak. Minek? Hisz akkor dolgozni kéne, harcolni, a pénz viszont akkor is jön, ha nem tesznek semmit. Nem is tesznek. Ölbe tett kézzel nézi végig politikai elitünk, hogy mindennap elpusztítanak egy magyar emlékművet, mindennap megvernek egy magyart, mindennap elvesznek valamit a magyaroktól, ami addig a miénk volt. Újabb magyarverés zajlott le Délvidéken, a hazatérő fiatalokat most a buszon támadták ki a szerbek.

Kellemesen indult néhány magyar péterréveinek az elmúlt hétvége, ám sajnos nem úgy ért véget. 2007. VI. 10-én minden úgy kezdődött, mint általában minden hétvégén: autóbusszal mentek szórakozni Zentára. Hazafelé azonban nem szálltak le a falujukban, hanem elmentek Becsére, mivel a buszsofőr péterrévei, és miután leteszi a becseieket, hazamegy. Így néhány fiatalnak közelebb van a lakhelye, mintha leszállna rögtön a falu központjában. Amikor Becsén megállt a busz, az a néhány fiatal: Zs., N. és I. (a nevük elhallgatását kérték) leszálltak, hogy elvégezzék a dolgukat. Közben felszállt több mint tíz szerb nemzetiségű fiatal, szintén péterréveiek. A buszon tartózkodtak még mások is, de ok a helyükön ültek végig. Ezután Zs., N. és I. egyenként felmentek a buszra.

Elsőként Zs. szállt fel, ezért őt kérdezem:

- Mi történt, amikor felszálltál a buszra?

- A busz végében vissza akartam ülni a helyemre, de az egyik szerb fiatal kitette elébem a lábát, és nem akart elengedni. Próbáltam átlépni az akadályt, és kérdően ránéztem a kissé zömök gyerekre. Erre ő felkelt, és fennhangon azt kérdezte: Sta? Sta? Én ijedten visszakérdeztem ugyanezt. Ekkor a testes fiú elkezdte ököllel verni a fejem és az arcom. Én próbáltam védekezni, de akkor már mindegyik Becsén felszállt szerb nemzetiségű fiatal felállt körülöttem.

- Mi történt ezután? - kérdeztem N.-től, aki Zs. után lépett a buszba.

- Amikor felértem, megláttam, hogy egy kis zömök gyerek ököllel üti Zs.-t, és közben körülette egy csomó szerb gyerek áll. Ahogy az ütlegélő mögé értem, megfogtam hátulról a kezeit, és megkérdeztem, hogy miért bántják. Aztán csak azt láttam, hogy kinyúlnak a székek közül, és jobbról is, balról is meg elölről is hatalmas ütéseket éreztem a fejemen. Ekkor már csak az arcom védtem, bár még így is betört az orrom, eleredt belőle a vér. A busz közben elindult. A nagy ütlegelés közben Zs. és én kiabáltunk a sofőrnek, és ő hirtelen lefékezett.

- Hátrajött hozzánk - folytatta Zs. -, és megpróbálta csitítani a szerb legényeket. Aztán mi N.-nel leültünk a hátsó sorban. A támadó fiatalok pedig nem messze tőlünk foglalták el a helyüket. Ekkor jött hátra I.

- Miért mentél te is oda? - kérdeztem a harmadik fiútól.

- Hogy megkérdezzem a barátaimtól, mi történt. Ahogy mentem hátrafelé, engem is lökdöstek, sőt az egyik meg is akart rúgni. Kérdezgettem a támadóktól, hogy miért bántjátok őket, de nem válaszoltak, csak kiabáltak. Ahogy beszélgettem Zs.-vel és N.-nel, közben mutogatták nekünk a középső ujjukat. Mi fel voltunk hergelve, de nem szóltunk semmit. Ekkor az egyik gyerek, aki Péterrévén egy rendőrnek a fia, ok nélkül rátámadt Zs.-re, és elkezdte ököllel ütni.

- Miért támadt rád az a fiú? Szóltál neki valamit? - kérdeztem Zs.-től.

- Nem szóltam neki semmit. Egyszerűen annyira agresszív volt, hogy ültömben ok nélkül nekem támadt, az arcomat ütötte ököllel. Próbáltam védekezi, de ekkor már ott volt mind, és ütöttek-vertek bennünket. Ismét kiabáltunk a sofőrnek, hogy álljon meg. Ekkor ismét lefékezett, és hátrajött. Előrezavarta a szerbeket, mi pedig hátul maradtunk. Ezután elkezdtek szidni bennünket. Mondogatták, hogy meg fognak ölni mindannyiunkat. Azt mondták, hogy szálljunk le Pecellón a központban. I. Megijedt, és felhívta az apját.

- Mit mondtál édesapádnak a telefonba? - kérdeztem I.-től.

- Mondtam neki, hogy jöjjön be értem a központba, mert verekednek a szerbek, és félek tőlük. Megígérte, hogy ott lesz, mire Pecellóra érünk. Megnyugtattam a barátaimat, hogy majd jön apám. A szerbek meghallották, és azt kiabálták, hogy jöjjön nyugodtan, megverjük azt is, megbasszuk anyádat, nem érdekel bennünket senki, felakasztunk mindnyájatokat a magyar templom keresztjére, megölünk benneteket. Ezekkel fenyegetőztek hazáig, és többször ismételgették, hogy szálljunk le a központban, a magyar templomnál.

- Mi történt, amikor odaértetek? - kérdeztem N.-től.

- Még mielőtt a központba ért volna a busz, megállt a pravoszláv templomnál, és ott leszálltak néhányan a támadó bandából. A fentiek pedig felháborodva kérdezték tőlük: épp most szálltok le, amikor verni kell a magyarokat? Azután állt csak meg a busz a központban, ott minden szerb fiatal leszállt, de Zs. és én fenn maradtunk, bár kiabálták hátra, hogy mire várunk. I.-t várta az apja, így o leszállt.

- Bántottak, amikor leszálltál? - fordultam I.-hez.

- Rángatták az ingemet, hogy menjek verekedni, de én nem hagytam magam. Azt mondta apám, hogy üljek be az autóba, és én szót is fogadtam neki. A buszsofőr is leszállt, mert o sem akarta, hogy verekedés legyen. Rá akartak apámra is támadni, de ő visszatartotta őket. Mondta nekik, hogy hagyják abba. Ekkor beült az autóba, és elindult. Egyszer egy nagy dörrenést hallottunk: egyik fiú akkorát rúgott az autó oldalába, hogy az behorpadt. Ekkor megállította az autót apám, kiszállt, kiabált rájuk, hogy hagyják már abba, majd beült, és elhajtott.

- A busz addig ott állt? - faggattam N.-t és Zs.-t.

- Igen, a busz akkor indult el, miután I.-nek az apja elhajtott. Mi addig bentről figyeltük az eseményeket, mert nem mertünk leszállni - válaszolt a két fiú.

- Milyen károtok származott?

- Hát nekem elszakadt az aranyláncom, meg tele van a fejem kisebb-nagyobb ütésnyomokkal (egy helyen be is tört), még most is fáj. Zs.-nek bekékült és feldagadt a szeme alja, és nagyon fáj az állkapcsa. I.-ék autója behorpadt, meg neki is duzzanatok vannak a fején - válaszolt N.

- Mit gondoltok, miért történt ez az incidens? Lesz-e következménye?

- Szerintünk nemzetiségi alapon történt az egész, mert hallottuk, hogy múltkor néhány magyar gyereket a faluban fél lábra állítottak meg pofozgattak a szerb fiatalok, továbbá énekeltették velük a Ðurdevdant, és ha megakadtak, akkor megpofozták őket - válaszolt I. Természetesen ami történt, nem hagyjuk annyiban, nem hagyjuk, hogy terrorizáljanak bennünket. Vasárnap reggel voltunk orvosnál, kiállította a látleletet, és ennek birtokában feljelentettük őket.

Hát bizony mindenkit nyugtalanítanak a történtek. Nyugtalanítja a fiatalokat, akik szeretnének kulturáltan szórakozni, továbbá a szülőket, akik szombat este nyugodtan szeretnének aludni, nem pedig idegeskedni: vajon mikor szólal meg a telefon, hogy baj van. Kíváncsian várjuk az ügy fejleményeit. A megtámadott fiúk nem szeretnék, ha rajtuk kívül mások is áldozatai lennének ennek a bandának, ezért nem hagyják annyiban a velük történteket.

(Hét Nap)

(Szent Korona Rádió)